Négyszögletű kerekerdő

Kedden sajtótájékoztatóra hívtak. Nagy cég, nekünk is fontos partner, de új ügynökség, nem ismerem a szervezőt. Felhív, hogy kaptam-e meghívót. Mondom, igen. És, megyek? Mondom, nem tudom, mert a meghívóból nem derül ki, hogy mi a téma, kevesen vagyunk, sok a meló, nem biztos, hogy a fél pénteki napomat erre akarom áldozni.
(Résztvevőként a cég alapítványának az elnöke volt megjelölve – szép dolog a társadalmi szerepvállalás, én még fogékony is vagyok a témára, de elég róla egy közlemény is, nem lesz jobb akkor sem, ha az arcomba mondják ugyanazt.)
Kérdezem, mi lesz a téma, mondom neki, győzzön meg, hogy érdemes elmennem. Semmi konkrét válasz, semmi infó, csak menjek. Mondom, lehet… Kérdi: mikor tudom pontosan megmondani, hogy megyek-e, és felháborodottan köszön el, amikor azt mondom, hogy 10 perccel kezdés előtt…

Anna végül ott volt. Megkérdeztem tőle, volt-e valami értelme elmenni, adott-e valami pluszt a sajtótájékoztató a levélben is elküldött sajtóközleményhez képest? Azt mondta, SEMMIT!

Ilyenkor felmerül bennem a kérdés: megszerveznek egy ilyen szájábarágjukaparasztújságírónakatémát stílusú rendezvényt, ráadásul (részben) jótékonyság a téma. Egy ilyen heppening résztvevőnként 5000-25000 frintba kerül, helytől, kajától, stb. függően. Ez a mai nagyvonalakban számolva, mondjuk fél millió forintba.
Ha már látványosan jótékonykodik valaki, és veri a nyálát, hogy ez milyen baromi fontos (tényleg az, de ez nem dicsőség!), akkor ne ilyen hülyeségre dobja ki a pénzt, hanem költse tényleg értelmes célra!