Négyszögletű kerekerdő

A hét végét a LEO-s csapat egy részévvel Hajdúszoboszlón töltöttem, aktív pihenéssel - hála Zitának. Azt hiszem, tényleg rám fért már a dolog, meg jól is esett.

Péntek reggel lecseréltem a C30-at, a T5 (2,5 literes benzines turbó) után kicsit visszalépés volt az 1,8, de legalább nem is fogysztott annyit. (Nem is ment, de ez most nem autóteszt, akit érdekel a C30, az várja meg a Nonstop Mobil második számát!) Este indultunk, két autóval hatan. Minden gond nélkül gurultunk le a 4-es úton, csak egszer álltunk meg út közben vacsorázni egy étteremben. Este mindenki az alvásra szavazott, fárdtak voltunk, na. Másnap furcsa mód mindenki csak tíz körül kelt... :) jó levegő, csönd, nyugi! Ádámmal meg Sanyival bevásároltunk a közértben reggelire, kifejezetten jól esett az a rövid séta ébredés után. Utána meg a reggeli esett jól :) Délelőtt javarészt punnyadás, társasjáték, háromra szépen nyugisan kimentünk Ottó elé az állomásra (melóznia kellett délelőtt), utána pedig meglátogattuk a Hotel Béke gyügyfürdőjét. Leírhatatlan érzés a napsütésben, de csak 20-22 fokos levegőnél és enyhe szellőnél ülni szabadtéren a 36 fokos gyógyvzben! Minden hétvégén be tudnám vállalni! Pancsi után, már este egy kisebb séta következett, levezetésképpen a városban, melynek végállomása a Karikás Csárda volt. Aki arra jár, mindenképpen kóstolja meg a szarvast, fővadász módra, elképesztően finom, áfonyás barnamártással, és sok gyümölccsel. Elé egy kupica mézes barack és egy csésze gombaleves, mögé pedig szülinapi tortaként tiramisu került. (Köszönöm a meglepi köszöntést!) Az igazi gaszto-orgazmushoz már csak valami jófajta bor hiányzott, de autóval voltam, így nem lehetett nagyon virgonckodni. (Az a három cent barack is necces volt, de kellett!) A bor egyébként (Tokaji furmint) megvolt otthon, de igazából a vacsorához lett volna álomszerű. Igy is finom volt és elfogyott, mint ahogy az üveg pezsgő is. Meglepően szolíd volt egyébként a társaság alkoholfogyasztásilag, mert az ötliteres söröshordóhoz és a Bock-féle jófajta borokhoz hozzá sem nyúltunk. Nem ehhez vagyok szokva mostanában, de valahogy én sem kívántam többet. Este megint társasjáték, és ismét egy hatalmas alvás következett.

Reggel Gyöngyi és Judit mentek vissza a fürdőbe massztoztatni magukat, mi meg Ádámmal fél 11-re eléjük autóval, hogy majd hazafuvarozzuk őket. Pontosak voltunk, de ők hamarabb végeztek, és mivel nem voltunk ott (miért is lettünk volna negyed órával korábban??), elindultak gyalog vissza. Mi csak vártunk, vártunk, vártunk, fagyiztunk, vártunk... Aztán persze volt otthon a műfelháborodás, hogy nem voltunk ott időben. Nők! De most tényleg. Reggeli után elindultunk haza, bár kicsit talán lassabban mint odafelé, de megint minden gond nélkül tettük meg az utat.

Zitának innen is nagyon köszönöm a lehetőséget, nagyon bánhatja aki nem jött el. Aki lebetegedett, vagy más hasonló történt, annk igazolt a hiányzás, de aki szakdolgozat és egyéb ütemezhető elfoglaltságok miatt nem volt ott, arra nagyon haragszom, mert az időpontot január végén fixáltuk, és nem hiszem el, hogy nem lehetett volna vele normálisan tervezni. Szégyelje magát mindegyik!