Sűrű volt a múlt hét... Ez az oka annak, hogy még mindig nincsenek Pierrot-képek. Majd lesznek, idővel, türelem!

Pénteken buli volt Szentendrén, a Barlangban. Can't stop címmel, RHCP buli, támogatta a Nonstop Mobil! :)

Eredetileg úgy indult, hogy lemegyünk a kollégákkal, haverokkal, és tombolunk egy jót. Nekem jutott a DJ cím, nem baj, de nem készültem rá igazán, úgy terveztem, hogy ha játszok a bandának egymás után három chilit és utána három Faith No More-t, akkor nemhogy nm fognak felespohárral megdobálni, de még örülnek is. Hát, úgy alaklult, hogy sokan jöttek, idegenek is. Ez önmagában nem baj, sőt, csakhát én nagyon nem erre készültem, és borult a fenti koncepció(tlanság). Itt azért már villantani is kellett (volna) valamit, netán valami logikus sorba egymás után rendezni a zenéket (szerencsére egy rock-bulinál nem várják el, hogy az ember keverjen). Ehhez viszont sok-sok zene kell, hogy legyen miből válogatni, ami viszont a kis HP notebookon nem volt. Azt azért nem állítom, hogy szenvedés lett volna a dolog, de voltak izzasztó pillanatok, amikor 30 másodperccel a zene vége előtt még nem tudtam mi lesz a következő szám...

Ilyenkor általában chili volt, és ez mindenki hálásan fogadta - chli bulin ez talán nem meglepő. Az már inkább, hogy milyen jól megfért egymás mellett az Offspring és a Pet Shop Boys, vagy a Nirvana és a Ba:lga.

Egy bazi nagy piros reflekor világított szembe, onnan tudtam, hogy táncolnak, hogy néha egy-egy kéz bevillant a fénycsóvába. Döbbenetes élmény volt: vadidegen fiatalok jöttek, hogy gratuláljanak, hogy 80as évek rockot kérjenek (bármit is jelentsen ez), és hozták a feleseket, mert megkérdezték a pultost, hogy mit iszok.

Utóbbinak meg is lett a böjtje, rettenetesen sikerült beállnom, de ebbe azért a liter bor is belejátszott. Felesből mindenképpen 10 fölötti mennyiség gurult le...

Éjfélkor zárt a hely, kár, pedig maradtunk volna még. Addigra eljött az az állapot mindenkinél, hogy ha előről hallották volna az egész playlistet, akkor sem szóltak volna semmit, sőt még nagyobb tombolás lett volna az eredmény. A buli a Bohémia nevezetű kultúrintézményben folytatódott, ahol zene nem volt (vagy csak én nem hallottam), füst annál inkább. Itt már éreztette hatását a társaságon az elfogyasztott alkoholmennyiség, többen meredten bámulták az asztalt, mások szuperment játszottak és volt, aki az óráját szerelte bőszen.

Gondoltam egy merészet, otthagytam a bandát, és meglátohattam Attilát a Hemoban. Már az eljutás is kalandos volt: szerencsére Szentendre belvárosában szűkek az utcák, így a téridő egyenes nem görbült nagyon. Az igazi meglepetés akkor ért, amikor kapaszkodtam fel a Hemo lépcsőjén: két szerzetes jött szembe, csuhában, hatalmas fakereszttel a nyakukban! Egy pillanatra nem tudtam, hol vagyok!! :o A Hemoban még javában folyt a buli, a szilvesztei társaság tombolt, és nem voltak lemaradva hozzám képest! :)

Öt óra felé keveredtem haza, fáradtan, félig már kijózanodva... Igazán kemény a szombat volt, a lábraállás is nehezen ment, de nem a másnap, hanem az izomláz miatt! :))