Na, nem a második rész, hanem mégegyszer! Tegnap megnéztem este az irodában a moziműsort, és azt láttam, hogy negyed óra múlva Lora. Úgyis meg akartam nézni még egyszer - legalább. A Mammut gyalog maximum 5 perc, tehát bőven odaérek. A reklámok végére estem be, a pénztáros szerint összesen huszan voltunk a teremben. Ideális.

Ez kb. nyolc párt, és négy magamfajtát jelent. A szerelmesek egymással vannak elfoglalva, a magamfajták pedig a filmmel, így kulturált a filmszínház-élvezet, nem csörögnek a popcorn-zacskók, és nem szürcsögnek az üdítős poharak. Vagy csak, kicsit, de az elviselhető.

Ismétlem magam: Lora szinkronja nagyon gyenge. Pontosabban van néhány jelenet, amikor nagyon gyenge. Pl. az elején, amikor először Margit hívja telefonon, Lora lever egy poharat, és az üveg elvágja a lábát. Ha nem tudtam volna, mire számítsak, akkor is egyből leesett volna, hogy a hang és sz atmoszféra nem egy helyről származik. van még néhány pillanat, amikor ez nagyon érezhető, de pár perc után már nem erre koncentrál az agy, és elviselhető lesz a dolog. Talán a DVD-re majd újrakeverik a hangot.

"Ezt pont te mondod, aki fogmosás helyett egy felessel kezd minden reggel?"

Sokan szemére vetették Herendi Gábornak, hogy miért nem talált egy magyar színésznőt, aki eljátszotta volna Lora szerepét, miért kellett egy outsidert "hozni" Amerikából. "Persze, biztos csak egy (állítólag) jól csengő angol névvel akarja eladni a filmet. Hát, fene tudja. Biztos lett volna olyan magyar színésznő, aki alkalmas lett volna, hiszen Herendi alaposan végigjárta a magyar színházakat új arcok után kutatva, amit mi sem bizonyít jobban, mint a stáblista. csupa mainstream filmben ali ismert vagy ismeretlen, esetleg első filmes színházi színész, vagy éppen frissen végzett pályakezdő (Nagy Péter /Geri/, például). És ez meg is adja a választ a kérdésre: Herendi minden bizonnyal kereste a megfelelő arcot, karaktert, de nem találta meg, ezért keresett ott, ahol sokkal nagyobb a merítés. Ezt támasztja alá az is, hogy Lora szerepét egyébként Kovács Patrícia játszotta volna eredetileg, a végleges döntés csak a forgatás előtt egy héttel született meg. Nekem kerek Lora alakja és a megformáló, Lucia Brawley karaktere nálam harmonikus egységet alkot, nem érzem, hogy gond lenne a szereplőválasztással. Egzotikus arca, hajkoronája és nem utolsó sorban gyönyörű mellei üdítő, friss színt visznek a filmbe.

"Igen, piálok, de legalább élek!"

Nagyjából hasonló véleménnyel vagyok a többi szereplőről is, Nagy Péter azt hiszem ígéretes pálya elé néz, a kezdőlökést mindenképpen megadta neki a film. Nem utolsó sorban meg kell említeni, hogy Péter a szerep kedvéért tanult meg szakszofonozni, ami olyan jól sikerült, hogy az ő játéka hallható a dalokoban.

Mindenképpen említést érdemel még Lukáts Sándor játéka. Ő már nem éppen pályakezdő, ennek megfelelően játéka kiforrott, ha csak az ő jeleneteit nézzük, egy önálló filmet is kapunk, olyan markáns, egyedi a szerepformálás. Kár, hogy majdnem az összes jelenetében egy fotelban ül, ami viszont tovább emeli játéka zenialitását.

Ismét megemlíteném a filmzenét, amit most kifejezetten figyeltem. A zenei aláfestét mindig teljes összhangban van a képpel, mind stílusában, mind dinamikájában, hangulatában, hangerejében, stb. Ezt a részt Herendi, mint producer nem bízta a véletlenre, jól bevált partnerekkel dolgozott együtt. Hrutka Róbert neve már számtalan film stáblistáján olvasható, ennél csak reklámzenét írt többet. Az ő neváéhez köthető a Magyar vándor zenéje is, de már a Valami Amerika készítésekor is jelen volt. És persze semmiképpen ne hagyjuk ki a vége-főcímdal alkotóját, Yonderboy-t sem, aki külföldön sokkal elismertebb, mint itthon, és csak remélni tudom, hogy ez hamarosan megváltozik.

"Egyszer már elhitetted velem, hogy az enyém vagy. De nem voltál, mint ahogy most sem!"

Minden romantikus filmnek van egy elkerülhetetlen pontja, ahol valakik egymásnak esnek, és elkezdenek szeretkezni. A szeretkezés-jelenetek a legtöbb film leggyengébb pontját képezik. Az operatőr vizuális koncepciója, ihletettsége egy szeretkezés-jelenetben mutatkozik meg leginkább, hiszen ilyen jelentekből mindenki számtalan különbözőt lát hetente tévében és moziban, újat, emlékezeteset alkotni különösen nehéz. Szecsanov Martin azonban élvonalbeli amerikai filmekkel felveszi a versenyt, amit a vászonra felvitt az szinte egy mozgó festmény. Ez a pár másodperc a legjobb példája annak, amire az imént utaltam: miszerint a kép és a zene igazán összhangban van egymással.

"A hangod olyan... Az illatod hasonló....De az ízed egész más!"

Lora másodszorra is tetszett! És biztos vagyok abban, hogy tetszeni fog harmadjára is! A Valami Amerikával Herendi Gábor azt bizonyította, hogy lehet szórakoztató magyar vígjátékot is készíteni, a Magyar vándorral azt, hogy hogy lehet elrontani, a Lorában meg azzal kísérletezik, hogyan lehet egy melodrámába vicces részeket csempészni. Egy megvakult lány, egy szaxofonos fiú, erős érzelmek, mély fájdalmak és fel nem dolgozott emlékek csapnak össze Budapest belvárosában. Nálam 8,5/10 pont, mindenképpen ajánlott!

A sztori röviden, a hivatalos verzió szerint:

 

A huszonéves Lora gyönyörű, érzékeny, finom lány, évek óta egyedül él, magányát csak egy öntörvényű macskával osztja meg. Három évvel ezelőtt boldog volt és szerelmes, kiállítás-szervezőként dolgozott. Élete azonban egyik pillanatról a másikra gyökeres fordulatot vett, amikor egy balesetben elvesztette szerelmét, Dávidot. Ekkor megszakította minden fontos kapcsolatát Bettivel, legjobb barátnőjével, és Gerivel, Dávid öccsével sem találkozott azóta. Geri már régóta távolról szerette Lorát, de nem akart, vagy nem mert a bátyja és a lány közé állni.

 

Három évvel később Lora egy borásznál dolgozik, és egy koncerten borkóstolót tart. A színpadon a szaxofonos Geri és zenekara játszik, és amikor megszólal a jól ismert régi szerelmes dal, Lora felfigyel, és Geri újra meglátja a lányt. Lora először futva menekül az emlékek elől, de a fiú utána rohan. Feltámadnak benne a régi érzések, és minden alkalmat megragad, hogy újra találkozzon a lánnyal. Az eleinte távolságtartó együttlétek után egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Összeillenek, ez nem kétséges, de a lelkiismeret furdalás, a csalódás és az önvád nehezíti a közös pillanatokat.