pénteki Romhányi

Egy szú végrendelete

Egy szú beszorult a hokedli lapjába,
ráült a szakácsnő százszor is napjába.
És jött a baj csőstül. Még a tetejébe
Az asztalos szöget ütött a fejébe.
Néha percekig már percegni sem tudott
Végül hát megírta e testamentumot:
  - A nagy hármasszekrényt, mely koromszín, ében,
  özvegyemre hagyom, járjon feketében.
  Ha a gyászhét letelt, s férjhez megy ismét,
  ne maradjon jussa tőlem, csak a kisszék.
  Fiam, ki kalandos, regényes, mint atyja,
  a nagy mahagóni könyvszekrényt bújhatja.
  Kerülje a drámát, bölcseleti művet,
  mert a nehéz könyvek szétnyűvik a nyüvet.
  Lányom, ki szégyent szégyennel tetézett,
  s lezabipetézett,
  kint éljen eztán,
  a szemétládában, kegyelemdeszkán.
  Végül az anyósom. - Megérdemli nagyon:
  rá a vadonatúj, szép csőbútort hagyom.

Címkék: vers romhányi józsef

A bejegyzés trackback címe:

https://dodeszh.blog.hu/api/trackback/id/tr3295240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása